Témaindító hozzászólás
|
2010.06.13. 20:20 - |
|
[15-1]
Kellemesen eltelt a reggeli. Volt még jó pár alkalom, amikor az itteni világiak jót derültek rajtam. Naeval valahogy rokon léleknek éreztem magam. Ő se tűnt épp idevalónak. Volt pár dolog, ami neki is meglepetést okozott.
Pár órával később Annie megkért, hogy menjek le vele a parkba. |
- miiiiiii... - próbálkozott Esmer a mikró nevét kimondani. - MI??
- mik.ró.hul.lá.mú.sü.tő - ismételgette Annie már vagy ötödjére.
- ez így nem fog menni. - szóltam közbe.
- de menni fog!! Tudom én!! - ellenkezett Esmer, majd újra megpróbálta kimondani a tárgy nevét. - mirkhullmáustőü!!
- figyu. mikróhlmáústüő. na! - vágtam rá. De tévesen, és ezért mindannyian röhögni kezdtek, már lassan a földön fetrengtek. - Ez nem vicces... ez kín! |
- Ezt nem ússza meg ennyivel az a hülye nyilasember! - fenyegetőztem magamban, mikor lértünk a vacsora asztalhoz.
Ha az ember egy új világba téved, egy percre sem lehet nyugta. Már épp azt hittem, legalább a vacsora békésen fog zajlani, de ez csak hiú ábránd volt részemről. Amint helyet foglaltam, rögtön fel is pattantam, és a kardom után nyúltam, ami természetesen nem volt a derekamon. A veszedelmes ellenség egy (mint később megtudtam) mikró hullámos sütő volt. Annienek nem kis idejébe telt, míg megtanította kimondani a nevét. |
"És kérjük hallgassák meg vásárlóink véleményeit!"
Hallatszott a nő hangja a szobából. Aztán újabb hangok hallatszottak, ezúttal másoktól.
"Nagyon jó ez a termék, nem is hittem volna, hogy ilyen hatása lesz! Egyszerűen lenyűgöző!"
- Többieket is elkapta! - kiáltott fel suttogva Esmer.
- Hé! Az csak a TV! - mondta Annie. Felé fordultam.
- Te mikor jöttél ide? - kérdeztem tőle. Egyáltalán nem emlékszek, hogy mióta állhatott mellettünk. Rémlik egy hang... de azt hittem, hogy csak a képzeletem játszik velem.
- Most jöttem nem rég. Gyertek vacsizni!
- Dehát az a nő ... !! - kezdtem, de Annie megfogta a kezünket, és elkezdett lefele rángatni a lépcsőn.
-Az csak egy TV! Semmit nem csinál, nem árt senkinek! - mondta közben. |
- Pssszt! - azzal gyorsan az ajtóbnak tapasztottam a fülem. - Visszajött. Megint fenyegetőzik. |
Kristen megkért, hogy szóljak Esmeréknek; jöjjenek vacsorázni. Így gyorsan, felszaladtam. Kettesével vettem a lépcsőfokokat, hogy hamarabb felérjek, de az elém táruló látványtól úgy meglepődtem, hogy pár pillanatig meg se tudtam szólalni. Esmer az ajtónak támaszkodott úgy, mintha bármelyik pillanatban kironthatna onnan valami, amit vissza akar tartani. Nae mellett állt, a haja teljesen összegabalyodott és ha jól láttam akkor egy TV kapcsolót szorongatott a kezében. Mindketten levegő után kapkodtak.
- Mi történt?- nyögtem ki végül, de a hangomtól mindketten ugrottak egyet. |
Fürkésztem a nő mosolyát, az arcát. Minden hamis volt, minden egyes szava. Fenyegetően felé tartottam a műanyag botot, és lépkedni kezdtem a nyitott ajtó felé, amit Esmer hagyott úgy.
"Most kedvezményes áron öné lehet 19,99 dollárért!" - hangzott csábító hangja.
Kirohantam a szobából, és becsaptam az ajtót. Nagy levegőt vettem, majd kifújtam. Rápillantottam Esmerre, aki már megnyugodott. |
Kirontok, és rohanok. A hajam csak úgy lobog. |
- Ez jó ötlet. Fedezlek, te fuss előre!
~Felkaptam egy botot, amin gombok voltak, és a tv-nek tartottam.~
- Fuss, most! |
- Fogalmam sincs, mit tehetnénk. Talán ki kéne rohannunk, amíg nincs itt. |
- Micsoda??
~Felkiáltottam és odafutottam Esmer mellé a fotel takarásába.~
-Van valami ötleted?
~Fordultam hozzá kétségbeesetten.~ |
- Vigyáz, van itt egy íjász, és le akar lőni valakit. Azt mondta meghalsz sápadt arcú.
|
~Bekopogtam Esmerhez, mert nem hallotta a kiáltozásokat, amik figyelmeztették, hogy ideje menni vacsorázni.
Hangos kiáltozások hallatszottak ki a helységből. Egy női hang éppen egy gombafertőzés elleni krémet akart rátukmálni Esmerre.
Azonnal berontottam, hogy megvédjem!~
- He? Te meg mit keresel a földön, és mit akart tőled az a nő??
~ Esmer a fotel mögött bujkált, miközben a nő a dobozban magyarázott.~ |
~Tehát arra már rájöttem, hogy ha megnyomom azt az izét, akkor fény gyullad a plafonon. Boztos valami lámpás. Ha megnyomom ezt a másik nem tudom, mit, beindul a zajláda. Már csak azt kéne kitalálnom, hogy üssem agyon megint. Az igazat megvalva a felborult ülőalkalmatosság mögül nem megy valami könnyen, főleg úgy, hogy a zajládából nyíllal lő egy tollas fejű vadember. (indián) ~
- És most reklám következik - mondja egy női hang a ládából.
Jaj ne, az meg mi? Fájni fog?
"Unja az állandó viszketést, irritációt? Most a turbó lábkrémmel megszabadulhat tőle."
- Mi van? - nézek ki a rejtekhelyemről.
" Vegye meg ön is! Garantáltan egy héten belül hat"
- De nekem nem kell az az izé. Héj, te hová bújt az íjász? Vigyázz, mert le fog lőni! Hallod, amit mondok? Figyelj már! Ostoba barom. Ne azt a nem tudom mit szorongasd, hanem szólj annak a kisasszonynak is mögötted, és meneküljetek!
|
[15-1]
|